2017-ben az EEA Norvég Alap támogatásával valósult meg a Színházi hagyomány és megújulás című együttműködés, melyben a magyar-norvég-izlandi színházi kapcsolatokat kívántuk szorosabbra fűzni. Nemzetközi konferenciát szerveztünk, workshopot színművész hallgatók számára, drámaszinopszisokat készítettünk és két kortárs norvég drámát fordíttattunk le, melyeket felolvasószínházi formában be is mutattunk. Partnerünk az osloi Dramatikkens hus kortárs drámaközpont volt. A projekttel az volt a célunk, hogy a magyar nyelvű színházak, színházi szakemberek és a színház iránt érdeklődő szélesebb közönség valamint a drámapedagógiával foglalkozók számára jobban megismerhetővé tegyük Norvégia és Izland színházi kultúráját. Olyan darabokat keresünk első sorban, amelyek a mai társadalmi problémákat művészi eszközökkel jelenítik meg. E két országokról a közvélemény viszonylag kevés tapasztalattal és ismerettel rendelkezik Magyarországon, ezért tartjuk fontosnak, hogy a projekt során szerezett ismeretekkel, gondolatokkal gazdagítsuk és színesítsük tudásunkat.
Háttér
A magyar színházi emberek és a közönség számára a norvég színházról és drámáról azonnal Ibsen neve ugrik be. Az átlagember sokkal többet nem is tud erről a régióról. Ibsen darabjai valóban, szinte azonnal bekerültek a magyar színházba, első darabját 1879-ben Aradon mutatták be, ezután 1887-ben tűzték műsorra egy darabját, majd a Thália Társaság (1904-1908) vette fel repertoárjába. Azóta rendszeresen játsszák darabjait, legutóbb a Nemzeti Színház Zsótér Sándor rendezésében mutatta be Brand című drámáját.
Ibsen munkásságának a hátterében a sajátos norvég történelmi-társadalmi fejlődés áll, ahol az ősi demokrata, szabadparaszti hagyományok az európai fejlődés fősodrától elszigetelve, szinte érintetlenül jutottak a modernizálódó kor küszöbére. Darabjaiban megfogalmazódó konfliktusok erkölcsi jellege, a kisszerűségből való kitörés vágya, a lét utopisztikus megfogalmazása mind a mai napig izgalmas kérdésfelvetések.
A hatvanas években telepedett le Dániában, Holstebroban az olasz Eugenio Barba vezette Odin Teatret, amely a nemzetközi színházi életre, így a norvégra és a magyarra is nagy hatást gyakorolt. Munkamódszerük, színházi, esztétikai kifejezésmódjuk a hetvenes évektől elinduló norvég színházi élet változásaira élesztő hatással volt. Ebben az időben egyre több új norvég társulat alakult, és arra törekedtek, hogy kitörjenek az addigi szűklátókörűség, a művészi bezárkózás és konzervativizmus kelepcéjéből. A nyolcvanas-kilencvenes években kialakult kulturális decentralizációnak, az együttesek turnézását segítő új támogatási rendszernek köszönhetően nem csak új társulatok alakultak, hanem a helyi társadalmat és a norvég közösséget érintő, érdeklő témák művészi ábrázolása is egyre erősebbé vált. A Trafóban 2015-ben megrendezett norvég felolvasószínházi előadása, amelyen az ott élő magyarok történetein keresztül mutatták be, „milyen a norvég lét – magyarként”.
Mindez arra ösztönöz bennünket, hogy megismerjük és megismertessük az Európa peremén lévő kis országok, Norvégia és Izland színházi kultúráját.
Visszaszámlálás – projektkiadvány
A kiadvány célja a kortárs norvég és izlandi dráma és színházművészet népszerűsítése, új drámafordítások megszületésének és magyar nyelvű színrevitelének reményében. De haszonnal forgathatják a kötetet azok is, akik a kortárs skandináv társadalom problémái, a színházművészet helyzete iránt érdeklődnek. Nemzetközi konferenciánk előadásai mellett kortárs norvég darabok szinopszisai olvashatók, valamint Domsa Zsófia két új drámafordítása. Érdeklődésüket jelezzék az oszmi@oszmi.hu e-mail címen.
A könyvbemutatón vendégünk volt Kristofer Grønskag norvég drámaíró, a kötet egyik darabjának szerzője. A szerző részletesen beszélt a főként fiatal közönségnek szánt darabjának sajátos dramaturgiájáról, különleges drámai nyelvéről és karakterépítéséről. A drámaíró mellett Lakos Anna projektvezető Domsa Zsófia műfordítóval és Szabó Attila színháztörténésszel beszélgetett a kortárs norvég színházról és drámáról.
A könyvbemutató itt megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=le0BY_rkAWI
Felolvasószínház – két kortárs norvég darab
Arne Lygre darabja a Hagyd magad, öt különböző korú, nemű és hajlamú ember lazán kapcsolódó történeteiből épül fel. Az egyes jelenetekben, más-más alakot megformáló szereplők nincsenek nevesítve. A szereplők egy modern világ magánytól, csalódástól, haláltól rettegő alakjai. Az idő és a helyszín csak sejthető: nyáresti tengerpart, autópálya melletti parkoló, kórházi intenzív osztály, stb. A mű azokhoz a „staféta-dramaturgiával” működő filmekhez hasonlít, mint Luis Buñuel filmje, A szabadság fantomja vagy Daniel Alfredson Tic Tac című filmje.
Olvassák: Boros Anna, Borsányi Dániel, Domokos Zsolt, Horváth Szabolcs, Piti Emőke, Viktor Balázs. Rendező: Fábián Péter, Benkó Bence. Helyszín: Jurányi Produkciós Inkubátorház, Budapest, 2017. április 28. 19.00
https://www.youtube.com/watch?v=sLXwH0ty9B8&feature=emb_imp_woyt
Kristofer Grønskag Visszaszámlálás című darabja a Den Unge Scenen (Fiatalok Színpada) számára íródott 2017-ben. „Az előadás legyen laza, humorral teli, mert ugyan igaz, hogy a világ rossz, de lehetne rosszabb is. Egyetlen dolgot tehetünk, hogy a világot a humor kormos üvegén keresztül vizsgáljuk. És meg is változtatjuk. A darabban rengeteg szerep van, de számotokra ez ne legyen akadály! A szöveg úgy van megírva, hogy jóval kevesebben is elő tudják adni, ha mindenki több szerepet játszik."
Olvassák: Blahó Gergely, Martinkovics Máté, Orbán Borbála, Waskovics Andrea. Rendező: Barcsai Bálint. Helyszín: Jurányi Produkciós Inkubátorház, Budapest, 2017. április 28.
https://www.youtube.com/watch?v=flOB9oUDZpI
Nemzetközi konferencia
A nemzetközi konferencián a kortárs norvég és izlandi színház kortárs jelenségeit, a fordítás és színrevitel kihívásait vizsgálták a magyar és külföldi felszólalók. A 2017. január 25. rendezett tanácskozásnak a Színház- és Filmművészeti Egyetem adott otthont.
PROGRAM:
Társadalom-Színház (10:00-12:30)
Domsa Zsófia: Ibsen árnyéka - norvég színház régen és ma
Upor László: Ki felel Ibsen biztonságáért?
Magnus Thor Thorbergsson: A kortárs izlandi színház bemutatása különös tekintettel a közösségi előadásokra
Albert Mária: Nem vénnek való színház
Generáció-Animáció (13:30-16:00)
Novák János: Színház gyerekeknek norvég szemmel
Lisa-Marie Nagel: A SceSam-project. Az interaktív dramaturgia megjelenése a norvég gyermekszínházi előadásokban
Espen Dekko: A tárgyanimáció lehetőségei; a tárgy mint metafora a színpadon
Tárgyanimációs workshop
A projekt keretében 2017. január 23-24-én Espen Dekko norvég bábos tartott zártkörű workshopot a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A műhelymunka résztvevői fiatal, képzett bábjátékosok voltak. Espen Dekko csaknem három évtizede használja a bábot a művészi kifejezés eszközéül. Társulatának, a 2000-ben alapított Dekkoartnak fő célja, hogy a bábjáték vizuális és metaforikus nyelvén keresztül közvetítse napjaink drámáit. A társulat felnőtteket és gyermekeket megszólító előadásai a vizualitásra, a képekkel elmesélt történetekre épülnek. Espen Dekko szerint a bábjátékos „hivatásos manipulátor”, aki hozzájárul ahhoz, hogy a néző elhiggye a színpadi illúziót. A bábjátékos az, aki a néző számára megteremti azt az illúziót, hogy a halott anyagnak is lehet lelke. A tárgyanimációs workshopon fiatal budapesti, vidéki és határon túli bábművészek, bábrendezők vettek részt, az alábbi filmen, a norvég workshopvezető mellett ők is beszámolnak a műhelymunka tapasztalatairól. Pedagógiai módszeréről, budapesti tapasztalatairól Espen Dekko a 2017. január 25-én tartott szakmai konferencián is előadott. Előadása olvasható a Visszaszámlálás című kötetben. A műhelymunka rövid összefoglalója itt tekinthető meg. https://www.youtube.com/watch?v=z-PS-6-XmwI
Szakmai tanulmányút
A projekt keretében Szabó Attila oslói tanulmányúton vett részt 2017 decemberében, ahol a Dramatikkens hus drámaközpont tevékenységével és munkatársaival ismerkedett meg. Felvette a kapcsolatot a központ ösztöndíjas drámaíróival és sok kortárs norvég drámát hozott haza, melyekből a szinopszisok készültek illetve a két, később lefordított szöveg is kiválasztásra került. A rövid út során a norvég főváros több színházát meglátogatta és felvette a kapcsolatot a Norvég Színházi Múzeummal is. Beszámolója szintén a Visszaszámlálás című kötetben olvasható, illetve elérhető innen.